2010. szeptember 20., hétfő
Radamesz...
Az ember változik. Ez a malachit, már több éve vár a sorára.
Pedig szerettem a malachitot, még gimi után. Emlékszem volt főnökasszonyomnak (bocsi Judit) volt egy ékszere és nekem nagyon tetszett.
Aztán eltávolodtam ettől a malachit zöldtől, nagyon el.
Aztán Tesókám (tartsd meg jó szokásod) tavaly turizott (igen turizott) egy karkötőt, amin kicsi fémkellékek, zöld golyszlik, és pici malachit kabosonok voltak. Ma szétszedtem és juszt is életre keltettem Radameszt. Szeretem a végeredményt.
Az is tuti, hogy akkoriban nem tettem volna mellé a türkíz színt. Bár akkor is szerettem a zöldet és a kéket együtt, de nem ezt a zöldet, nem ezzel a kékkel.
Amúgy a főkaboson is újrahasznosítás, mert azt pedig Rozimamitól kaptam, nála élt előző életében, mint klipsz:)
Jól van, csak azért mert hétfő van és végre süt a nap, nem kell a szegény időhiányos gyöngyfűzőket szomorítani. :)) Annyira gyönyörűek! Imádom mindet!
VálaszTörlésElőélet ide vagy oda, ez a mostani fantasztikus lett, nagyon-nagyon tetszik!!
VálaszTörlésNagyon karakteres medál kerekedett belőle! Imádni való. :-)
VálaszTörlésSzép medált alkottál belőle!Nekem tetszik!:)
VálaszTörlésElfogytak a dicséretek, csak tátom a szám és csodálom miből mikre vagy képes!
VálaszTörlésZsuzsi, ez szebben dalol, mint névrokona, Verdi hadvezére az Aidában!
VálaszTörlésPrecioso, me encanta!!
VálaszTörlésPretty colours!!! very pretty!!!!
VálaszTörlésHa belegondolok, én sem tudtam volna ezt a két követ elképzelni egymás mellett.
VálaszTörlésNeked sikerült, és gyönyörű lett!!!
Csodaszép nyaklánc! Nekem is nagyon tetszik! :)
VálaszTörlésImádom a színét!!!! Gyönyörű!!!
VálaszTörlés